Betű-párbaj

Szeretünk olvasni. Még inkább szeretjük a betűket. Hanka sokat felismer közülük, köszönhetően a mágneses betűkészletnek, ami a kinti hűtőszekrény oldalán kapott helyet. Kíváncsisága olthatatlan: jön, kérdez, megjegyez.
Legutóbb a telefonkönyvet nézegettük, Hanka ismerős betűk után kutatott. Talált is jó néhányat: büszkén kurjongatott, ha felismert egyet-egyet.
A "W" betűnél azonban elakadtunk.
"Mama betű" - ismételgette Hanka. Én azonban állítottam (legjobb tudásom szerint), hogy ez egy "W". Hanka azonban hajthatatlan volt. És mivel másképpen nem tudott meggyőzni, egész egyszerűen megfordította a telefonkönyvet!

Vega kutya

Hanka kedvenc állatos könyvét nézegetjük. Az egyik képen egy kutya próbál "becserkészni" néhány kacsát.
Hanka: Mi' csinál a kutya?
E: Hát... bizony vadászik.
Hanka nehezen barátkozik a gondolattal, hogy az állatok időnként más állatokat esznek. Ugyanezen könyv nézegetése közben akarja rendszerint kiköpetni a vidrával a halat és a farkassal a fácánt. Most is bizakodó, újra felteszi a dallamos kérdést: Mi'csinááál?
De az élet kegyetlen, így elmagyarázom, hogy bizony a kutya a kacsákra vadászik. Előfordulhat, hogy odaviszi valamelyiket a gazdájának, de az is lehet, hogy megeszi őket. Hanka nézi, nézi a képet, megcsóválja a fejét és rosszallóan csak ennyit mond:
Jaj, kutyus! Egyél salátát!

Tökös csajok

Elvetettük, figyeltük, öntözgettük, szeretgettük, aztán nyár közepén

leszüreteltük.
Íme az első saját termesztésű tökünk.
És amit még nevelgettünk az idén: paradicsom (elképesztő mennyiségben), csillagtök, menta, tárkony, metélőhagyma, lestyán, metélőpetrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, majoránna és rozmaring.

...és mit mond a .....?

Mióta Lovason jártunk és hallottuk kiabálni a csacsit (amit később közelebbről is megnéztünk), nálunk bizony minden állat azt mondja: I-ÁÁÁ. Nincs kivétel, a ló, a kecske, a bárány, de néha még a macska is üvölt, mint egy vérbeli szamár. Persze mindig kijavítjuk az "iázó" kislányt: nem, a ló nyerít, a kecske mekeg, a bárány béget, a macska pedig nyávog. De most bajban vagyunk. Egy karácsonyi süteményes dobozon Hanka felfedezte a Mikulást, amint rénszarvasszánján repül a felhők között. Hanka örömmel bököt a képre és közölte: "SZARVAS", majd mielőtt bármit mondhattunk volna, hozzátette: "I-ÁÁÁÁ".
Szívesen kijavítottuk volna, de itt jön a bökkenő: vajon mit mond a rénszarvas???

Egy kis önreklám

Igyekszem népszerűvé válni...

Én, a Nyuszi

Az ovi egy napra Hétholdas Pagonnyá változott. Büszkén jelenthetem, hogy öt Tigris között egyetlen Nyusziként helyt álltam. Szerencsére tudván tudom, hogy a Tigrisek főleg csukamájolajat esznek. De azért meleg helyzet volt!


Külön köszönet Atusnak a plüss répáért és Zolinak, aki piros pamutfonalból, helyes kis nyuszi pom-pom farkat készített nekem.

A bilicsaló

A gyengébb idegzetűeket kérem, hogy ne olvassák el ezt a bejegyzést, mert most bizony azokról a percekről lesz szó, amikor szólít a természet.
Mostanság szívesen időzöm a bilin és büszkén jelenthetem, hogy az esetek többségében csurran-cseppen is "valami". Mi tagadás, volt olyan idő is, amikor vizelési inger hatására a medenceizmaim automatikusan elernyedtek és jött az a kellemes, puha, csorgó melegség a pelusban. De már ezekben az időkben is szorgalmasan "biliztem", csak nem pontosan értettem még, hogy mit is várnak tőlem. Aztán egyszer véletlenül sikerült. Felálltam a biliről, hátranéztem és igen! kotyogott valami az alján. Én napirendre tértem volna a dolog fölött, de a szüleim még tőlük is szokatlan eufóriával reagáltak a sárga izére. Körberajongtak, dicsértek, tapsoltak, én voltam az este sztárja.
Következő este nagyon nagy nyomás nehezedett rám. Ráültem a bilire, igyekeztem, koncentráltam, nyomtam, de nem jött semmi, de SEMMI. Tanácstalan voltam. A szüleim igyekeztek nem nyomasztani, de nem tudtam nem észrevenni, hogy folyamatosan figyelnek a szemük sarkából és éreztem, hogy nem okozhatok csalódást nekik. Cselekednem kellett. Körülnéztem, felmértem a terepet és döntöttem.
Egy ideig úgy tettem, mint aki türelmesen üldögél, ha tudtam volna, talán fütyörészek is... Aztán egy alkalmas pillanatban felálltam és az asztalhoz siettem, ahol gondatlan édesanyám elérhető közelségben hagyott egy vizespoharat. A bili úgyis sárga, egyszerűen nem tűnhet fel nekik - gondoltam. Beleöntöttem a pohár tartalmát a bilibe, majd büszkén vittem a szülőkhöz, lelkesen mutogatva annak tartalmát.
Ezek meg majd megpukkadtak a röhögéstől. Semmi taps, semmi sztárolás.
Talán megsejtettek valamit?

A Hanka-tó

Nemrég tudomásomra jutott, hogy az orosz-kínai határon van egy tó, melyet rólam neveztek el. Kedves tőlük.
A részleteket itt olvashatjátok:
A HANKA-TÓ